Gyűlnek és hagyják
az űrt maguk után. Csilla, Abigél, Hugi. Csilla legelsőnek, még 94-ben.
Összetörött szíve-lelke, nem bírta már cipelni földi súlyát. Rövid idő alatt
veszítette el kedvét, a bánat rágta szívét-testét. Pedig nem sokkal azelőtt
csattant ki a jókedvtől, gyönyörű volt, kedves és vidám, öröm volt vele lenni.
Mint ahogy Hugival is. Nyaraltunk egyet 2Maion, talán 90-ben, emlékszem: a
textilisták és a nudisták között vertük fel a sátrunkat. Még megvolt a kocsma
is a nudistáknál, esténként jó zene szólt, táncoltunk, barátkoztunk, pasiztunk,
meg minden. A Dobroban még valami Fülöp-szigeti tengerészeket is felcsíptünk,
1-2 Florio erejéig, majd futva menekültünk előlük. Évekig felemlegettük a nyaralást,
készültünk még. Mikor Csilla elment, Hugi már Kolozsváron volt egyetemen, nem
is tudta. Mikor a szesszió után hazajött Csíkba vakációzni, hosszú percekig
fogta a kezemet, sírtunk és sírtunk és sírtunk...
Abban az évben
kerültem Váradra, újságíró iskolába, ahol várt rám Abigél, a félig székely, hangos,
egyenes, kemény asszonyka, két kisgyerekkel. Már sok mindenen átment, valahogy
szinte mindig rossz társ mellé sodródott. Vasárnaponként többünket is meghívott
ebédelni, a zacskós levesek és zsíros kenyerek után igazi felüdülést
jelentettek húslevesei, pörköltjei. Lányának, Barkának tiszteletbeli
keresztanyja lettem, most meg tiszteletbeli nagykeresztje, vagy keresztnagyja
Lackófickónak, Barka kisfiának. 2015-ben még találkoztam Abbival, már elég
rossz állapotban volt, harcolt a kórral, nem akarta feladni. Tavalyelőtt ő is
elment.
Várad után Gyergyó
lett néhány évig a városom. Itt ismertem meg pár belevaló lányt: Micit,
Katarint, Melánt, Samut. Hugi is eljárogatott Gyergyóba, talált a szó, a kacaj,
a tánc, a buli. Ők nők című vizsgafilmemben, 99-ben olyant alakítottak, hogy
csak na. Többször is beszéltük, hogy jó lenne már a második részt is
leforgatni, hogy kiből mi lett...
Tegnap elment Hugi
is. Túl korán ő is. Remélem majd találkoznak az égi kávézóban, rágyújtanak és
ráérősen elbeszélgetnek.
Csilla, Abigél,
Hugi, hiányoztok, fájtok, nagyon.
A szeretet könnycseppnyi simogatása marad utánuk, a megosztás által gyarapodó öröm élő emlékeként, mely ott parázslik még a szürke hamu alatt. Fogom a kezed. Béla
VálaszTörlésérzem barátom
VálaszTörlés